Hogyan is jött létre a nyugdíj?

Napjainkban egyre többször találkozhatunk olyan hírekkel, akár online-, akár nyomtatott médiában, hogy az 1970 után született korosztálynak, már szembe kell néznie korunk egyik legnagyobb szociális problémájával, a nyugdíjrendszerek fenntarthatatlanságával. Egyre többen tudnak magáról a problémáról, de azt még viszonylag kevesen tudják, hogy mi is ennek az oka, és azzal még kevesebben vannak tisztában, hogy mi is volt a konkrét célja a nyugdíjrendszer létrehozásának. Pedig a probléma gyökere innen ered, hogy ma már nem is arra használjuk, amire az anno létrejött.

Rövid történelem

Habár az első célzottan időseket támogató támogatási rendszerek nagyjából 250 éve jöttek létre (hazánkban például a XVIII. század végén), maga a nyugdíjrendszer, mint jóléti intézmény még száz éves múltra sem tekint vissza, ugyanis Magyarországon csak 1928-ban, de például az Amerikai Egyesült Államokban is csak 1933-ban került bevezetésre. Fenntartásának mindössze egyetlen célja volt, hogy megóvja a túl hosszú életet élő időseket az öregségi éhínségtől. Ez röviden azt jelentette, hogy ha valaki „túl hosszú életet élt”, és elfogytak a tartalékai, akkor az állam egy bizonyos összegű járadékot biztosított számára. Azt viszont mindenféleképpen ki kell emelni, hogy a nyugdíjkorhatár hazánkban már ekkor (1928-ban) is 65 év volt, de a férfiak várható élettartama mindössze 47, a nőké pedig 50 év volt.

A rendszer tőkével fedezett volt, ami azt jelentette, hogy a befolyt pénzek nagy részén a nyugdíjbiztosító ingatlanokat vett, amiket aztán bérbe adott, illetve a maradék vagyont értékpapírokban tartotta. Ezt a vagyont az államháztartás hiánya miatt a Sztójay-kormány einstandolta 1944-ben, majd populista okokból 60 évre csökkentette a nyugdíj-korhatárt, és négyszeresére növelte a nyugdíjak átlagos összegét. Mivel a második világháború pusztítása az ingatlanokat tönkretette, a pengő elértéktelenedése pedig a maradék értékpapír-állományt is megsemmisítette, a nyugdíjfolyósító vagyonából az állami einstand után megmaradt vagyon is semmivé lett. A háború után így egy kényszerhelyzet állt elő a tőkefedezet pusztulása miatt, ezért jobb híján bevezették a felosztó-kirovó nyugdíjrendszert, ahol a befizetők nem a saját nyugdíjukat biztosítják, hanem csak az aktuális eltartottakét, ők pedig csak reményt kapnak, hogy egyszer őket is eltartja majd valaki.

Mivel a korhatár jelenleg is 65 év, vszont a születéskor várható élettartam a férfiaknál 2017-ben 72, a nőknél pedig 79 év volt, ez azt jelenti, hogy egy tavaly előtt született férfi átlagosan hét, míg egy nő körülbelül tizennégy évet tölthet majd nyugdíjban. A nyugat-európai országok többségében ez még súlyosabb helyzetet idéz elő a hazainál. Svájcban, Spanyolországban, Olaszországban, Norvégiában, vagy Franciaországban például mindkét nem képviselői átlagosan több mint tizenöt évet töltenek nyugdíjban.

Ennek köszönhetően napjainkra a nyugdíj fogalma átalakult egy több évig tartó jól fizetett szabadsággá, amit a nyugdíjba vonuláskor kapott munkabér bizonyos %-án túl még egyéb juttatásokkal is támogat az állam, mint például ingyenes utazás és ehhez hasonló kedvezmények. De hogy ez miért is jelenthet nagy problémát a jövőben, és hogy miért is emlegetik egyre többször korunk legnagyobb szociális problémájának a nyugdíjat, azt a következő cikkben fejtjük ki.